100 Tervező - Lendvai Annamária

18. COCO CHANEL

Gabrielle Bonheur „Coco” Chanel

www.chanel.com

"Hercegnő bárki lehet, Chanel csak egy van."

1883-ban született Saumur-ban, Franciaországban. Édesanyja halála után édesapja árvaházba adta, így 12 éves korától apácák nevelték. Gabrielle 18 éves korában az egyház által működtetett Notre-Dame intézetbe került, ahol elsajátította a varrás csínját-bínját. Varrónői munkásságát 1903-ban babaruhák és kelengyék varrásával kezdte a Maison Grampayre-nél. Öt évvel később varrónői állását a színpadra cserélte, elősorban zenés darabokban, mulatókban lépett fel. Itt ragadt rá beceneve, mert egyik híres slágere a Qui qu'a vu Coco dans l'Trocadéro című dal volt. A népszerű énekesnő válogathatott az udvarlókban, itt ismerkedett meg Étienne Balsan-nal, aki később bemutatta az angol üzletembernek, Arthur Chapelnek, aki anyagi forrást biztosított Gabrielle önállósodásához és első üzletének megnyitásához. Kezdetben kalapokat készített, majd női ruhákkal bővítette repertoárját a Cambon utcai üzletben, amely először a 21-es, később 31-es szám alatt volt. A Chanel divatház központja a mai napig itt található. Chanel szabadította fel a nőket a fűző szorításából, nadrágot adott rájuk, divatba hozta a rövid frizurát, ruháival lehetőséget biztosított a sportos életmódhoz a nők számára is. Számos varrástechnikai megoldás fűződik a nevéhez, a zsebes, rátétes, szegéllyel varrt Chanel kosztüm pedig legalább olyan jelképe az évszázadnak, mint a Holdra szállás. Ami Coco Chanelről a kosztümökön kívül mindenkinek eszébe jut, a kis fekete ruha. Chanel sohasem ment férjhez, pedig szeretői voltak trónörökösök, művészek, diplomaták. „Hercegnő bárki lehet, de Chanel csak egy van” – vallotta. Bevallása szerint az egyetlen férfi, akit igazán szeretett Arthur Chapel (becenevén Boy) volt. A kis fekete ruha keletkezéséről különböző változatok születtek. Az egyik történet szerint Coco Boy Chapel halálhíre hallatán készítette el magának először és gyászruhaként viselte. Így történt? Az biztos, hogy Boy halála nagyon megrázta Coco-t, a szóbeszéd szerint a férfi halálának másnapján mesterembereket hívatott és feketébe burkoltatta hálószobája falait és mennyezetét. A függönyöket, ágyneműket is fekete színűre cserélte, sőt a szomszédok megrökönyödésére a villa spalettáit is feketére mázoltatta. Az eset 1919-ben történt, és bár ez a variáció él élénkebben a köztudatban (valószínűleg a Coco életét bemutató filmek miatt), a másik történetnek az évszámokat tekintve nagyobb a valószínűsége. 1925-ben Chanel, aki régóta dolgozott azon, hogy megszabadítsa a nőket a „maskaráktól”, ahogy ő nevezte, egy operaházi bemutatón páholyából végignézett a nézőtéren, alaposan szemügyre véve a hölgyek öltözetét és felháborodottan állapította meg, hogy a közönség nagy része Paul Poiret színes, fodros, tollas kreációiban pompázik. A szóbeszéd szerint ekkor felkiáltott: „Ez nem mehet így tovább, visszaparancsolom őket feketébe!” Ez az élmény ihlethette tehát inkább a kis fekete ruhát, amely tervezésének rövidesen neki is látott, és megszületett az egyszerű krepdesin ruha, szűk ujjal, amelyet szinte bárhová fel lehet venni. Coco 1926-ban a Vouge-ban tette közzé reklámját, amelyet a lap úgy kommentált, hogy „minden nő ízlésének megfelel”. A Chanel Ford-nak is becézett (mert a T-modellhez hasonlóan mindenkihez szólt és hihetetlen mennyiséget adtak el belőle), kis fekete ruha óriási siker lett. Viselése könnyű mozgást tett lehetővé, egyenes szabása és fekete színe miatt karcsú és molettebb alakon is jól állt. Coco inspirálódott a zárdai évekből, egyszerű színek, egyszerű vonalak jellemzőek munkáira főleg kezdetben. Munkát és lakhatást biztosított számos orosz menekültnek a forradalom után, ők az orosz népi motívumokkal hatottak a tervezőre. Fáradhatatlan volt, képes újra és újra megújulni. 1973-ban halt meg egy vasárnapi napon, amelyet mindig is gyűlölt, mert a munkaszünet napja volt.

A Divatház: Coco Halála után Jacques Wertheimer vette át a Chanel-ház vezetését. Kritikusai szerint nem törődött sokat a céggel, ezért az átlagosan teljesített. Napjainkban Alain Wertheimer a Chanel vezérigazgatója. Az 1983-as év a változásé volt. Karl Lagerfeld lett a művészeti igazgató; a keze alá tartozott a haute couture, a ready-to-wear és a kiegészítők vonala, és az általa diktált irányvonal sokkolta a világot. Felrázta, megfiatalította a kreációkat, és újabbakat hozott létre, mint például Chanel órákat, bőrápoló termékeket - PRÉCISION - , újabb parfümöket, valamint napszemüvegeket. Az egyszerű, elegáns vonalakat keverte a friss, újszerű darabokkal, így a fiatalabb generációk is Chanel darabokat kezdtek viselni.